A cigányság képzőművészete, a roma hivatásos és autodiadkta művészek alkotásai. A fogalom magában foglalja mind azokat a műveket, melyek sajátosan a roma kultúrában gyökereznek és bizonyos „cigányos” jellemzőkkel bírnak; valamint azokat az alkotásokat is, melyek ilyen etnikus jegyek nélkül egyértelműen a nemzetközi művészettörténeti áramlatok valamelyikébe illeszkednek be.

A roma képzőművészet a tágabb kulturális közéletben

A roma képzőművészet ismertségét és megítélését a többségi társadalmak részéről ellentmondás jellemzi. Egyfelől a terület kevésbé ismert, és művészettörténetileg majdnem teljesen feltáratlan; és az a kevés, ami ismertté válik, nem mindig épül be a köztudatba a helyét megillető módon és mértékben. Ugyanakkor a cigány képzőművészet „felfedezése” változó intenzitással, de gyakorlatilag folyamatosan jelen van az elmúlt évtizedek kultúrpolitikájában. Ezekben azonban gyakran fellelhető egyfajta egzotikum iránti vágyakozás, ami jelentősen lehatárolja, hogy mely alkotások és alkotók kerülhetnek az érdeklődés középpontjába, és melyek nem.
Ez a két tény teljesen esetlegessé teszi, hogy mely roma képzőművészek kerülnek a művészettörténet és a műkritika érdeklődési körébe, vagy jutnak egyáltalán közönség elé. Balázs János életműve Magyarországon és külföldön egyaránt ismertté vált, de a pécskői cigánysor többi, vele egyidőben alkotó autodidakta festője a mai napig ismeretlen maradt nem csak a szélesebb közönség, de a szűkebb szakma előtt is.
Más esetben az alkotó ismertté válik, de cigány származása nem. Így például Otto Muellert rendre németnek, Serge Poliakoffot pedig hol orosznak, hol franciának hol pedig „orosz származású franciának” titulálják a különböző művészeti lexikonok, pedig mindketten romák voltak. A cigány származás jelölésétől mindig eltekintenek művészettörténeti írásokban, kivéve azokat az eseteket, amikor ez kikerülhetetlen, mint Antonio Solario, azaz Lo Zingaro, a „Cigány” esetében. Ez a társművészetekre is igaz: Manuel de Falla, Pablo Casals vagy például Maurice Ravel cigány származását a legtöbb helyen nem említik.
Azok a roma művészek, kiknek cigány származásuk ismert, és alkotásaikra is felfigyelt a szélesebb közönség, sokszor ők sem jutnak el a képzőművészet általánosan bevett fórumaira. Jellemző példa erre, hogy a több mint száz éve megrendezett Velencei Biennálénak a 2007-es Roma Pavilon megszervezéséig egyetlen roma származású kiállítója sem volt.

A roma képzőművészet kezdete

Az első ismert roma képzőművész Antonio Solario „Lo Zingaro”, itáliai reneszánsz festő. Abruzzoi születésű, festői tanulmányait Bolognában, Velencében, Ferrarában, Firenzében és Rómában folytatta. Nápolyban telepedett meg. Freskókat, oltárképeket és portrékat festett. Legjelentősebb alkotása a Szent Benedek életét megörökítő húsz részes freskósorozat. Több tanítványa is volt, az általa kialakított stílusban festett képeket neve után „Zingareschinek” hívták.
Ezt követően sokáig más cigány származású művészt nem tart számon a művészettörténet. A 16-18. század cigányellenes törvényei kétségkívül nem kedveztek a cigányság társadalmi beilleszkedésének, így a képzőművészet gyakorlásának sem. Azonban az sem zárható ki, hogy előfordultak roma festők, szobrászok, csak vagy a műveik nem maradtak fenn, vagy mint nem romákat tartja számon a történetírás. A korszakot illetően további kutatásokra volna szükség, hogy a cigányság részvételét a képzőművészetekben reálisan felmérhessük.

A roma képzőművészet kibontakozása

A roma képzőművészet kibontakozása a 20. század elején kezdődik, a század első felében az európai kontinens nyugati, majd a század utolsó harmadában a keleti felén vesz nagyobb lendületet. A két térség között nem csak időbeli eltolódás, hanem jelentős szemléletbéli különbség is jelentkezik.

A nyugat-európai roma képzőművészet

A kontinensnek ezen a felén nem mutatkozik lényeges különbség a tanult és az autodidakta művészek között. Mindannyiuk munkássága szervesen beilleszkedik az aktuális művészeti áramlatokba, elsősorban a különböző avantgárd irányzatokba. A roma művészek nem egyszer személyes jó kapcsolatot ápoltak a kortárs képzőművészekkel: Otto Mueller a Die Brücke csoport tagja, Serge Poliakoff Vaszilij Kandinszkijnak, Sandra Jayat pedig Marc Chagallnak a baráti köréhez tartozott.
Ugyanakkor mind az ő esetükben, mind más művészeknél, kimutatható a roma kultúrához való kötődés is. Ez sok esetben a témaválasztásban mutatkozik meg, mint Otto Mueller önarcképén, ahol a kép bal felső sarkába egy általánosan elterjedt cigány amulett ábráját festi meg monogramjával. La Chunga képeit a témaválasztás mellett ugyanúgy a roma népviseletek élénk színvilága hatja át, akárcsak Gabi Jiménez munkáit. Serge Poliakoff bár geometrikus elemekből építkezik, de ezt nem egyfajta racionális, konstruktivista szemlélettel teszi, hanem egy érzelemgazdag, belső impresszió alapján, mely íly módon a flamencoval és a roma dzsesszel áll távoli rokonságban. Daniel Baker neoavantgárd szellemiségű installációit a cigány sors mindennapi megélése inspirálja. Katarzyna Pollok textilmunkáin a romák legendáival és megélt meséivel találkozunk: a legendák ködéből a cigányság vallási életébe lépő Kali Saraval, angyalokkal, vagy az egykor élt, mára már legendává vált Django Reinhardttal.

A kelet-európai roma képzőművészet

Különböző társadalmi okok miatt Európának ezen a felén csak a 20. század 60-as, 70-es éveiben jelenik meg a roma képzőművészet markánsan az érintett országok kulturális életében. A térség alkotói két fő csoportba sorolhatók be: a képzett alkotók körére, akik műveikkel a nemzetközi művészettörténeti folyamatokba illeszkednek, és a döntően autodidakta művészek csoportjára, kiknek műveit egy naiv tárgyias ábrázolásmód, vagy egy spontán expresszivitás jellemzi.

  1. A kelet-európai képzett roma képzőművészek nyugat-európai társaikkal ellentétben nem az avantgárd irányzatokhoz kapcsolódnak, hanem sokkal inkább a reneszánsz vizuális kultúrához nyúlnak vissza. Műveik kifejezetten figurálisak. Az egyik legjelentősebb alkotó kétségkívül a magyarországi Péli Tamás aki munkásságával iskolát teremtett. Barátja és tanítványa volt Szentandrássy István, kettejük tanítványa Túró Zoltán és Gyügyi Ödön.
  2. Az autodidakta művészek esetében két irányzat különíthető el. Van, hogy egy-egy művész egyértelműen besorolható valamelyik irányzathoz, de nem ritka az sem, hogy az alkotó egyik alkotásán az egyik, másikon pedig a másik szemléletmóddal él.
  • Az egyik irányzat a naiv, tárgyias, természetkövető ábrázolásmód, ahol az alkotó kívülről szemléli az alkotás tárgyát, és azt egyfajta objektív szemszögből kívánja hitelesen ábrázolni. Egyik jellemző példa rá Kalányosné Rácz Gyöngyi munkássága.
  • Másik irányzat a spontán expresszív ábrázolásmód, ahol az alkotó azonosul témája tárgyával, és azt egyfajta belső megélés alapján szubjektíven, expresszív módon jeleníti meg. Ilyenek például Oláh Jolán, Pongor Beri Károly, Csámpai Rozi vagy az egyik legkiemelkedőbb festő, Balázs János alkotásainak nagy része.

A roma képzőművészet legújabb szakasza

Az elmúlt néhány év tapasztalata azt mutatja, hogy a roma képzőművészet terén változások indultak el. Ez a politikai-társadalmi rendszerek megváltozásával, egyes technikai vívmányok terjedésével van összefüggésben. Ezek megteremtik annak az elvi lehetőségét, hogy a roma képzőművészet még nyitottabb legyen a nagyvilág aktuális folyamataira, de arra is lehetőséget teremt, hogy az egymástól elszigetelten alkotó művészek szorosabban együttműködhessenek. Az egyik folyamat gyengítheti, a másik pedig párhuzamosan erősítheti a roma képzőművészet etnikai jegyeit, nemzeti karakterét. Az, hogy a cigányság 21. századi képzőművészete milyen irányokba mozdul el, ma még nem igazán lehet megítélni. A változásoknak jele, de egyben indikálója is az autonóm roma kulturális intézményrendszer lassú kiépülése, melynek egyik mérföldköve a 2007-es Velencei Biennále önálló Roma Pavilonjának megszervezése volt.

A roma képzőművészet jellemzői

  • A roma képzőművészetre egyfajta stílusbéli sokszínűség jellemző: a naiv ábrázolásmódtól a klasszikus gyökerű figuratív festészeten át a legkülönbözőbb avantgárd irányzatokig sok mindenre találni példát.
  • Műfajokat tekintve is széles skálával találkozunk, de szembetűnő a festészet dominanciája a grafikával, kisplasztikával, szobrászattal és egyéb műfajokkal szemben.
  • A cigányság képzőművészete számos ponton kapcsolódik a nemzetközi művészettörténet folyamataihoz, az alkotók nem ritkán személyes jó viszonyt ápolnak nem cigány kollégáikkal.
  • Ugyanakkor ezzel párhuzamosan több szinten is kimutatható egyfajta „cigányos” jelleg, az alkotások kapcsolatba hozhatóak a roma társművészetekkel. Ennek oka, hogy – akárcsak a cigány irodalom esetében – a művészek a roma kultúra más területén is aktívak. Olimpio Cari Bruno Morelli verseket költenek akárcsak Balázs János. Sandra Jayat a festészet és költészet mellett roma kulturális rendezvényeket, fesztiválokat szervez. La Chunga híres flamenco előadó, de a legendás zenész Django Reinhardt is néha ecsetet ragadott.
  • Gyakran jelenik meg a cigányság, a roma közösség, mint téma. Az ábrázolásmód lehet objektív, szociografikus jellegű vagy néprajzilag már-már tudományos hitelességű, de lehet teljesen szubjektív, személyes élményekre, vágyakra alapuló.
  • Szintén gyakran jelenik meg a hit, a vallás, a mítoszok és a népi mágia világa.
  • Egyes esetekben, mint például Kosztics László vagy az író Orsós Jakab fafaragásai esetében közvetlenül, mások esetben mint Rudolf Dzurko színes üvegpor-képeinél, vagy Katarzyna Pollok gyöngy- és textilképeinél áttételesen kimutatható a népi iparművészet átértelmezett formájú továbbélése.

Roma képzőművészek

BADA Márta • Daniel BAKER • Dr BALÁZS Gusztáv • BALÁZS János • BALOGH Tibor • BARI Janó • Matei BEJENARU • Michaela BRUCKMÜLLER • Olimpio CARI • Fabian CASTRO • Tibor ČERVEŇAK • La CHUNGA • Mihaela CIMPEANU • Miguel CLAVERIA • CSÁMPAI Rozi • DILINKÓ Gábor • Rudolf DZURKO • FARKAS Ervin • FERKOVICS József • Lola FERRERUELA • Pavlina FICHTA CIERNA • Cosmin GRADINARU • GYÜGYI Ödön • Judea HEREDIA HEREDIA • Sandra JAYAT • Gabi JIMÉNEZ • KÁLLAI András • Iosif KIRALY • KOSZTICS László • Aladár KUREJ • Damian LE BAS • Delanie LE BAS • Kiba LUMBERG • Edward MAJEWSKI • Bruno MORELLI • Dušan OLÁH • OLÁH Jolán • OLÁH Mara • Tibor OLÁH • ORSÓS Ferenc • ORSÓS Jakab • ORSÓS Teréz • PÉLI Tamás • Marian PETRE • Katarzyna POLLOK • PONGOR BERI Károly • Nihad Nino PUSIJA • RÁCZNÉ KALÁNYOS Gyöngyi • RAATZSCH Jenő André • Dušan RISTIĆ • Mario RIZZI • SZÉCSI Magda • SZENTANDRÁSSY István • TÚRÓ Zoltán • VÁRI Zsolt

Forrás:
Wikipédia (Creative Commons BY-SA 3.0)
Roma képzőművészet